géniusz A: 1619/ Genius (MNy. 79: 125); 1790 Gyéniusok (NSz.); 1793 Géniuszt (NSz.); 1794/ geniusz (NSz.); 1822 Gyéniosz (NSz.) J: 1 1619/ ’szellem; sugallat | Geist; Eingebung’ (↑); 2 1807/ ’szárnyas ifjú mint jelképes szoboralak | geflügelter Jüngling als Symbol’ (NSz.); 3 1819/ ’belső szellemi erő | immanente Geisteskraft’ (MNy. 78: 267); 4 1837/ ’lángész | Genie’ (NSz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. genius ’védőszellem, nemtő’, tkp. ’(éltető) szellem’, (h.) ’szellemi erő; védő, védelmező istenség’ [< lat. gignere ’nemz, alkot, teremt; megszül, világra hoz, létrehoz’]. ≋ Megfelelői: ném. Genius; ol. genio; stb.: ’(vezérlő) szellem; lángész’. ⌂ A korábbi változatok gy-vel, ill. s-sel való kiejtéséhez vö. →gyehenna, →ámbitus stb.; a g-s, ill. sz-es alakhoz vö. →gemma, →cirkusz stb.