gyűrű¹ × A: 1192/ ? Gyreu [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 288); 1268 Gyrowbukur (OklSz.); (†1214) 1334 Gures [sz.]; Gurus fey [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 624); 1338 Gyurewkerek [hn.] (OklSz.) J: ’főleg juhar- v. somcserje | Ahorn- od. Hartriegelstrauch’
Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. | ≡ Csuv. śirək; – tat. yirek, žirek; karacs. ǰerk; stb.: ’égerfa’ [török eredetű]. ⌂ A magyarba átkerült alakja: *ǰirek. A szó elejéhez vö. →gyalom; a szóvéghez vö. →bölcső, →gyűszű stb.
☞ NyK. 31: 243; TESz.; MNyj. 15: 99; Ligeti: TörK. 78; EWUng.