gyújt A: 1372 u./ meg gÿoÿta (JókK. 60); 1456 k. gÿototol [sz.] (SermDom. 2: 410); 1517 fel gÿohtanaÿa (DomK. 3); 1519 gýohatok (JordK. 76); 1519 k. giut vala (DebrK. 207); 1526 ǵwӳston [ɔ: ǵwӳtson] (SzékK. 48); 1575 iuta (Heltai: Krón. 127b); 1708 Gyójtom (Pápai Páriz: Dict.); 1791/ Gyúlts (NSz.) J: 1 1372 u./ ’lángra lobbant vmit, tüzet gerjeszt | anzünden’ # (); 2 [dalra ~, nótára ~] 1884 ’énekelni kezd | (ein Lied) anstimmen’ (NSz.) Sz: gyújtó 1456 k. ‹foly mn-i igenév› (); 1851 ’gyufa | Zündholz’ (NSz.) | gyújtás 1495 e. ǵoӳtaſa (GuaryK. 8) | gyújtós 1889 gyûtôs (Nyr. 18: 502)

gyúl A: 1470 gÿwlad [sz.] (SermDom. 2: 580); 1508 meg ǵulanac (DöbrK. 35); 1536 fel gÿolada [sz.] (Pesti: Fab. 69b); 1588 meg gyalad [sz.] (NySz.); 1799 Gyulom [~ik □] (NSz.) J: ’meggyullad, lángra lobban | sich entzünden’ # Sz: gyullad 1470 () | gyulladt 1493 k. fel gywlatthath (FestK. 170) | gyullaszt 1513 meg ǵulazta (NagyszK. 45) | gyulladékony 1645 gyuladékony ’lobbanékony, könnyen gyulladó | entflammbar’ (NySz.) | gyúlékony 1800 Gyulékony (Szily: NyÚSz.)

Ismeretlen eredetűek. |  ⌂  Alaki sajátságaik és számos származékuk alapján feltételezhető, hogy a magyar nyelv meglehetősen régi elemei lehetnek. Az alaktani viszonyokhoz vö. →fojt : →fúl², →nyújt : nyúlik stb.  ⚠  Ótörök származtatása főleg hangtani okokból kevésbé valószínű.

TESz.; StUASuppl. 1: 95; EWUng.; Honti: NyÓtör. 37; Róna-Tas–Berta: WOT. gyufa, gyujtoványfű, ön-²