gurdul A: 1666 Legordulván [sz.] (Thaly: VÉ. 2: 55); 1808 Gurdúlni [sz.] (Sándor I.: Toldalék) J: ’gördül | rollen 〈intrans.〉’

gurog × [1] A: 1784 gurogás [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 31); 1831 gurg (Kreszn.); 1831 Gurgat [sz.] (Kreszn.); 1888 gurrogva [sz.] (NSz.) J: ’görög, gördül | rollen 〈intrans.〉’

gurít A: 1792 Guríttani [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.) J: 1 1792 ’gördít | rollen wälzen 〈trans.〉’ # (↑); 2 1898 ’nagyot mond | flunkern’ (Dobos: DiákSz.)

gurdít × A: 1792 gurdíttani [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. Guríttani a.) J: ’gurít, hengerít | rollen, wälzen 〈trans.〉’

gurul A: 1807/ gurulnak (Kreszn.); 1847 gorúl (NSz.); nyj. karúl (MTsz.) J: ’gördül, fordul | rollen, kollern 〈intrans.〉’

gurgul × A: 1810 Gurgúlok (NSz.), de vö. →gurgula J: ’gördül, fordul | rollen, kollern 〈intrans.〉’

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A szótő a →gurigál tövével azonos és a palatoveláris párhuzamosság alapján a →zörög¹ szócsaládjával áll összefüggésben. A szóvégek különböző igeképzők. A gurít 2. jelentéséhez vö. lódít (→lóg).

☞ AkNyÉrt. 18/8: 39; TESz. gurít a.; EWUng.→ görög¹, gurrgula, gurigál