gumó A: 1807 gumós [sz.] (MagyFűvészk. 1: 154); 1808 gomó (Sándor I.: Toldalék) J: ’csomó, gombóc | Knollen’ # Sz: gumós 1807 (↑)
Származékszó, keletkezésmódja azonban bizonytalan. | ⌂ Az alapszó egy igenévszó lehetett (’kerek, gömbölyű; kikerekedik, gömbölyödik’ jelentéssel), amelynek névszói realizációja a →gomb. A szó belseji b ~ m váltakozáshoz vö. →gomolyít. A szóvég (folyamatos) melléknévi igenévképző vagy -ó kicsinyítő képző; az alaktanához vö. →gubó, →kacsó stb. Ha eredetileg melléknévi igenévképző volt, főnevesülés történt. – Az egykori nyelvjárási szó a nyelvújítás idején került az irodalmi nyelvbe.