gulya A: 1138/ ? Guladí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 204); [1237–1240] ? Gulla [hn.] (PRT. 1: 780); 1561 gulyámat [✐] (NádLev. 69); 1587 Gwlas [sz.] [szn.] (SzT.); 1747 Gujája (SzT.) J: 1 1138/ ? ’szarvasmarha | Rind’ (↑), 1585 ’ua.’ (Cal. 185); 2 1561 ’szarvasmarhák nagyobb csoportja, amely tavasztól őszig kint van a legelőn | Rinderherde, die vom Frühjahr bis zum Herbst auf der Weide ist’ (↑) Sz: gulyás 1587 ? [szn.] (↑); 1588 ’a gulya pásztora, marhapásztor | Rinderhirt’ (OklSz.)

Bizonytalan eredetű, esetleg jövevényszó egy kaukázusi nyelvből. |  ≡  Vö. dargin gula ’nagy hízómarha; jószág’ [tisztázatlan eredetű]. Tekintettel a magyarság tisztázatlan kaukázusi viszonyaira, a véletlen egyezést sem lehet kizárni.  ⌂  A 2. jelentés esetleg a gulyás származékszóból, a →csorda : csordás analógiájára következtethették ki.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv.  (N.) gȕlja; szlk.  (R.) guľa, gula; stb.: ’gulya, csorda’.

☞ Munkácsi: ÁKE. 307; TESz.; EWUng.→ gulyás