guba¹ ∆ A: 1321 ? Gubas [sz.] [szn.] (OklSz.); 1387 Guba (OklSz.) J: 1 1321 ? ’gyapjas, fürtös felsőruha | zottiger Obermantel aus Wolle, Flaus’ (↑), 1387 ’ua.’ (↑); 2 1589 ’kutya | Hund’ (MNy. 72: 434) Sz: gubás 1321 ? [szn.] (↑); 1572 gwbas ’bolyhos szövetből készült ruhát viselő | Flaus tragend’ (SzT.)

Származékszó, keletkezésmódja azonban bizonytalan. |  ≡  Az alapszó egy igenévszó lehetett (’kerek, gömbölyű; kikerekedik, gömbölyödik’ jelentéssel), amelynek névszói értékű tagja a →gomb. A szóvég (folyamatos) melléknévi igenévképző vagy -a kicsinyítő képző; az alaktanához vö. →guba², →hinta stb. Ha a szó eredetileg egy folyamatos melléknévi igenév volt, akkor főnevesülésen ment keresztül. A guba keletkezése azzal magyarázható, hogy az így nevezett ruhadarab szövetébe gubancos, göndör gyapjúfürtöket szőttek. A 2. jelentés metafora.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv. guba; szlk. guba; rom.  (E.) gúbă: ’bolyhos parasztkabát’.

☞ Erdődi: Szófejt. 12; Kniezsa: SzlJsz. 830; TESz.; EWUng.→ gomb, gombolyag, gomolyít, göbe¹, gümő