gránic × A: 1782/ Graniczon (NSz.); 1787 Grányiczokra (MNy. 26: 234); 1788 gránitz (NSz.); 1860 geránicz (MNyszet. 5: 98); 1865 grányica (NSz.); nyj. grájnicig (ÚMTsz.); granicán (NNyv. 2: 220) J: ’határ; határvidék | Grenze; Grenzgebiet’
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (R. baj.-osztr.) granitz, gränitz ’határ’, (R. B.) grānits ’ua.’, – ném. Grenze ’ua.’ [szláv eredetű; vö. szbhv. granica; szlk. hranica; le. granica; stb.: ’határ’]. ≋ Megfelelői: dán grænse; rom. graniță; stb.: ’ua.’. ⌂ A szóvégi a-s változatok keletkezésében a szerbhorvát, szlovák és román is szerepet játszhatott. A magyarban a déli katonai határőrvidékkel kapcsolatban terjedt el; ez a határőrvidék a bécsi haditanács irányítása alá tartozott.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 830; TESz.; EWUng.→ granicsár