grammatika A: 1533 Grammatica tudo (Murm. 2348.); 1585/ Gramatjcat (MNy. 35: 123); 1604 Gramatikahoz (Szenczi Molnár: Dict. Grammáticus a.); 1621 Grammatikahoz (Szenczi Molnár: Dict. Grammáticus a.); 1783 Grammátika (NSz.) J: ’nyelvtan(könyv) | Grammatik(buch)’

grammatikus A: 1536 gramaticus (Pesti: Fab. 4a); 1559 grammaticus (Székely I.: Krón. 111b); 1881 Grammatikusok (MagyLex. 8: 279) J: ’a nyelvtannal foglalkozó tudós | Grammatiker’

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. grammatica (ars) ’nyelvtan, nyelvtudomány’, (h.) ’helyes beszéd- és írásmód’ [< gör. γραμματική (τέχνη) ’a helyes olvasás és írás tudománya, mestersége’] | lat. grammaticus ’nyelvtudós, nyelvész’ [< gör. γραμματικός ’a nyelv ismerője, kutatója’]. Mindkét görög szó a gör. γραμματικός ’a betűket illető, arra vonatkozó, betű szerinti’ [< gör. γράμμα ’írásjegy, betű’] szóból ered.  ≋  Megfelelői: ném. Grammatik, Grammatiker; ol. grammatica, grammatico; stb.: ’nyelvtan(könyv)’, ’nyelvész, nyelvtantudós’.  ⌂  A grammatikus szóvégi s-éhez vö. →ámbitus stb.  ∼  Idetartozik: grammatista ’(középiskolában) alsó osztályos tanuló’  (17. sz. vége: SzT.).

☞ EPhK. 63: 57; TESz.; EWUng.→ grammNszt ↪grammatika; ↪grammatikus