gorond × A: 1330/ Gorong [hn.] (OklSz.); 1344 Remethegorongia [? d-j] [hn.] (OklSz.); 1346 Gerend [hn.] (OklSz. gërënda a.); 1417/ Hozywgorond (OklSz.); 1423 k. gorovnga [□] (MNy. 77: 508); 1792 gerindre (NSz.); 1833 Girind (Kassai: Gyökerésző 2: 285); nyj. geréndës [sz.] (Nyr. 39: 188); goronc, görönd (MTsz.); gorony (Nyr. 40: 169) J: 1 1330/ ’földhát, dombhát; sziget, félsziget a mocsárban | Anhöhe, Hügel; Halbinsel im Sumpf’ (); 2 1833 ’mezsgye | Feldrain’ ()

Jövevényszó egy nyugati szláv vagy keleti szláv nyelvből. |  ≡  Szlk.  (N.) hrud, hruď ’göröngy, rög’; le.  (N.), (R.) graͅd ’mocsaras réten emelkedő halom, földdomborulat; erdővel borított kiemelkedés’; f.-or. груд ’domb, halom; kiszáradt völgy, aszó’; ukr.  (N.) груд ’kiemelkedés, domb’; stb. [indoeurópai eredetű; vö. gör. βρένϑος ’büszkeség, gőg’; lat. grandis ’nagy; fenséges, magasztos, jelentős’; stb.]. Vö. még blg. гръд; szbhv. grudi [többes szám]; or. грудь; stb.: ’női mell, kebel’.  ⌂  A szó belseji n vagy arra utal, hogy a szó még a 10. sz. vége előtt, vagy pedig egy bolgáros szláv nyelvváltozatból a 12. sz. végéig került a magyarba; vö. →abroncs, →bolond stb. A gerend típusú változatok hangrendi átcsapással keletkeztek. A gorongya változat szóvégi a-ja elhomályosult birtokos személyjel; vö. doha (→doh), →moha stb. A goronc változat a →gerinc hatását tükrözi.  ⊚  A szó leginkább a dunántúli és az északkelet-magyarországi nyelvjárásokban él.

Nytud. 3: 3; Kniezsa: SzlJsz. 646; TESz.; EWUng.; H.Tóth-Eml. 383 grandiózus