goromba A: 1193 ? Gorumbuca [sz.] [hn.] (MNL (OL) Dl. 27); 1456 k. goromba (SermDom. 1: 479); 1624 gromba (NySz.) J: 1 1456 k. ’műveletlen, tudatlan | ungebildet, unwissend’ (↑); 2 1510 ’érdes, durva 〈tárgy, dolog〉 | rauh, grob 〈Gegenstand, Ding〉’ (MargL. 39); 3 1667 ’udvariatlan, modortalan 〈ember, viselkedés〉 | unhöflich, unartig 〈Mensch, Benehmen〉’ # (SzT.); 4 1719 ’kegyetlen | grausam’ (NSz.); 5 1760 ’nagy; idomtalan | groß; formlos, plump’ (NSz.); 6 1906 ’szigorú | streng’ (NyF. 29: 30) Sz: gorombás 1466 Gorombas [szn.] ’műveletlen, tudatlan | ungebildet, unwissend’ (OklSz.) | gorombáskodik 1600 k. Gorombaskodom (BrassSzt. 16.) | legorombít 1873 lė gorombitották ’gorombán megszid | jn grob ausschimpfen’ (Nyr. 2: 42)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. grǫbъ, -a, -o ’egyszerű, műveletlen, tudatlan’; szbhv. grub, -a, -o ’durva; modortalan’; szlk. hrubý, -á, -é ’vastag, nem finom; udvariatlan, modortalan; nagy’; or. груб(ый), -a, -o ’durva, érdes; udvariatlan, modortalan; hozzávetőleges, vázlatos’; stb. [indoeurópai eredetű; vö. ném.  (ófn.) krampf ’görcs’; lett grumbt ’ráncossá válik’; stb.].  ⌂  A magyarba a szláv melléknév nőnemű (vagy semleges nemű) alakja került át. A szó belseji m vagy arra utal, hogy a szó még a 10. sz. vége előtt, vagy pedig egy bolgáros szláv nyelvváltozatból a 12. sz. végéig került a magyarba; vö. →galamb, →gomba stb. A 3–5. jelentések származhatnak az átadó nyelvből, de lehetnek belső fejlemények is. A 6. jelentés a magyarban keletkezett.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 199; TESz.; EWUng.→ görbe