glória A: 1557 gloriawal (LevT. 1: 241); 1641 glóriát [?✐] (MNy. 64: 353); nyj. golija, gória, gróliát (ÚMTsz.) J: 1 1557 ’dicsőség | Ruhm’ (↑); 2 1809 ’dicsfény; fénykoszorú | Heiligenschein, Strahlenkranz’ (NSz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat., (e.) gloria ’dicsőség’, (h.) ’ua.; örök élet; dicsérő ének, dicshimnusz’ [tisztázatlan eredetű]. ≋ Megfelelői: ném. Gloria, Glorie; ang. glory; fr. gloire; stb.: ’dicsőség; dicsfény, fénykoszorú’. A ’dicsfény’ jelentés a szentek képzőművészeti ábrázolásával kapcsolatban alakult ki. ⊚ Elsősorban vallási szóként használatos. ∼ Idetartozik: glorifikál ’dicsőít; magasztal’ (1861: NSz.); ez a lat. (e.) glorificare ’ua.’ [lat. gloria ’dicsőség’ + facere ’tesz, csinál’] átvétele; vö. ném. glorifizieren; fr. glorifier; stb.: ’dicsőít’.
☞ TESz.; EWUng.