glazúr A: 1783 Glazúr (NSz.); 1865 glasura (Babos: KözhSzt.); 1910 glazúra (Kelemen B.: IdSz.) J: ’üvegszerű máz, bevonat | (glasähnlicher) Überzug’
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Glasur ’üvegszerű máz, bevonat’ [< ném. Glas ’üveg’, a ném. Lasur ’egy fajta áttetsző festék’ szóvégének analógiás hatására]. ≋ Megfelelői: fr. glaçure; szln. glazura; le. glazura; stb.: ’zománc, fényezés’. ⌂ A szóvégi a talán latinosított végződés. ∼ Idetartozik: (R.) glazíroz ’zománcoz, zománccal bevon’ (1823–1830: SzT.); ez a ném. glasieren ’ua.’átvétele.