giliszta A: 1395 k. geluſta (BesztSzj. 1122.); 1405 k. galiʒta (SchlSzj. 1705.); 1525 k. Gÿlÿztha (MNy. 11: 81); 1533 Ghelezta maras (Murm. 997.); 1595 galiztyakat (NySz.); 1595 Gelezte (Ver. 57.); 1644–1671/ gilyiszta (NySz.); nyj. gaiszta (MTsz.); gëlëstájja (ÚMTsz.) J: 1 1395 k. ’hengeres testű gyűrűs féreg, amely a földben él | Regenwurm’ # (↑); 2 1520 k. ’bélféreg | Darmwurm’ (MNy. 11: 135)
Szláv jövevényszó. | ≡ Szbhv. glista ’földigiliszta; bélféreg’; szlk. hlísta ’ua.’; or. глист, глиста ’bélféreg’, (N.) ’földigiliszta’; stb. [indoeurópai eredetű; vö. ném. (ófn.) glîtan ’siklik, csúszik’; litv. glitùs ’sima, síkos, csúszós’; stb.].
☞ Kniezsa: SzlJsz. 195; TESz.; EWUng.→ gelét