gida A: 1211 ? Guedeu [szn.] (PRT. 10: 510); 1613 Gÿdo (MNy. 80: 127); 1618 Gedő [?✐] (MNy. 80: 127); 1627 Geda (MNy. 80: 127); 1782 Gidátul (MNy. 57: 490); 1808 Gödö́ (NSz.); 1833 Gede (Kassai: Gyökerésző 2: 266); 1864 gedu (CzF.); nyj. dida (ÚMTsz.); gëda (MTsz.); géda (ÚMTsz.) J: 1 1211 ? ’kecske kicsinye, gödölye; kisebb testű kérődzők (zerge, őz) kicsinye | Zicke, Kitzlein; Junges von kleineren Wiederkäuern, Kitz’ # (↑), 1613 ’ua.’ (↑); 2 19. sz. második fele ’kecske | Ziege’ (ÚMTsz.)
Származékszó. | ⌂ Az alapszóhoz vö. (N.) gid ’‹malachívogató szó›’ (ÚMTsz.). A szóvég kicsinyítő képző. Hasonló megnevezések, amelyek állathívogató szóra mennek vissza: ném. Kitz ’kisebb kérődző állatok kicsinye’; albán kᶜith ’fiatal bak’; stb. ∼ Ugyanebből a tőből másik kicsinyítő képzővel jött létre: gedi ~ gidi ’(nőstény) kiskecske, (őz)suta, őzgida; gida, gödölye’ (1816: Gyarmathi: Voc.). ≂ Tisztázatlan idetartozású: Gede (1246: Györffy: ÁMTF. 2: 498). ⚠ A Gedeon személynévből való magyarázata kevésbé valószínű.