gerenda A: 1320 Gerenda [hn.] (FNESz.); 1395 k. gerenda (BesztSzj. 535.); 1416 u./² gèrendat (MünchK. 25); 1552 grendác (Heltai: Dial. G3a); 1577 gerindan (NySz.); 1805 gërënda (NSz.); nyj. girinda (MTsz.) J: 1 1320 ’megmunkált vastag szálfa | Balken’ # (↑); 2 1827 ’egy fajta tornaszer | Schwebebalken’ (Bánhidi: Sportny. 239)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. greda; szlk. hrada; or. (R.) гряда; stb.: ’(tartó)gerenda’ [< szláv *gręda ’gerenda’; indoeurópai eredetű; vö. óész. germ. grind ’kerítés; keret; állvány’; litv. grindìs ’padlódeszka; padlózat’; stb.].  ⌂  A szó belseji n vagy arra utal, hogy a szó még a 10. sz. vége előtt, vagy pedig egy bolgáros szláv nyelvváltozatból a 12. sz. végéig került a magyarba; vö. →abroncs, →bolond stb. A 2. jelentés a ném. Schwebebalken ’tornaeszköz’ hatására keletkezett.  ∼  A (R.) gerend ’erős (tartó)gerenda’  (1611: Szenczi Molnár: Dict.) talán külön átvétel az egyik szláv nyelvből; vö. szln. gred ’tyúkülő; gerenda ‹tornaszer›’; cseh hřad ’tyúkülő’; or.  (R.) грядъ ’(tartó)gerenda’.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 191; TESz.; EWUng.; H.Tóth-Eml. 383→ gerendely