gerencsér × A: (†1109) [1296 e.] ? Grincear [hn.] (Györffy: DHA. I: 366); 1109 ? Girinchar [hn.] (MNL (OL) Dl. 11); 1330 Gerencher [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 386); 1588 gerenchyer (NySz.); 1790/ Göröntſér (NSz.); 1808 Gölöntsér (NSz.); 1833 Gelentsér (Kassai: Gyökerésző 2: 154); nyj. gëlëncsír (Nyatl. fazekas a.) J: ’fazekas | Töpfer’
Szláv esetleg déli szláv jövevényszó. | ≡ Blg. грънчар; szbhv. grnčar; – óe. szl. grъnьčaŕь; szlk. hrnčiar; or. гончар stb.: ’fazekas’ [< szláv *gъrnьcь ’kis fazék, edényke’]. ⌂ Az első szótörténeti adat talán a szláv névadáson nyugszik. A gyakran használt gelencsér változat elhasonulással keletkezett.
☞ NyK. 39: 20; Kniezsa: SzlJsz. 190; TESz. gelencsér a.; EWUng.