generális² ∆ A: 1568 Gyeneralisval (SzT.); 1576/ generálisunkra (Horváth M.: NEl.); 1601 General (Horváth M.: NEl.); 1702–1764 gjenélar (SzT.); 1731 Gyéneralistul (SzT.); 1805 gyënërális (NSz.); 1816 gyenyerális (Gyarmathi: Voc. Generalis a.); nyj. gyeneráris (ÚMTsz.) J: 1 1568 ? ’tábornok | General’ (↑), 1576/ ’ua.’ (↑); 2 1570 ’vmely férfi szerzetesrendnek rendszerint Rómában székelő feje | oberster Vorsteher eines geistlichen Ordens’ (MNy. 74: 509); 3 1651 ’egyházmegyei közgyűlés | superintendentale Generalversammlung’ (SzT.)

Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. |  ≡  Lat.  (k.), (h.) generalis ’tábornok, hadvezér’, (e.), (h.) generalis (ordinis) ’rendfőnök, generális’; – vö. még ném. General ’legmagasabb rangú katonatiszt’. A latinban lat. generalis ’nemhez, nemzetséghez tartozó; általános’ (vö. →generális¹); vö. még lat.  (k.), (h.) dux generalis ’főparancsnok, hadvezér’, (e.), (h.) abbas generalis ordinis ’vmely szerzetesrend (rend)főnöke’. Megfelelői: ang. general ’tábornok, hadvezér’; fr. général ’tábornok’; ol. generale ’tábornok’.  ∼  A (R.) generalisszimus ’generalisszimusz’  (1621/: MNy. 79: 125) a lat.  (kés.), (h.) generalissimus ’ua.’ szóból ered.

☞ Nyr. 43: 384; TESz. generális¹ a.; EWUng.→ generális¹