gemma A: 1644–1671/ gyemmák (NySz.); 1805/ gemma (NSz.) J: ’(vésett) drágakő | (geschnittener) Edelstein’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. gemma ’rügy, bimbó; (csiszolt) drágakő, gyöngy’, (h.) ’drágakő, nemeskő; jellegzetes, rendkívüli ékszer’ [ismeretlen eredetű]. ≋ Megfelelői: ném. Gemme ’csiszolt drágakő, nemeskő’; fr. gemme ’csiszolt drágakő, nemeskő; rügy, bimbó’; ol. gemma ’csiszolt drágakő, nemeskő; rügy, bimbó’. ⌂ A korábbi változatok szó eleji gy-s kiejtéséhez vö. →gyehenna stb. A g-s alak másodlagos keletkezésű, a klasszicizáló latin, ill. a német kiejtés(ek) alapján; vö. →geometria, →gíra stb.
☞ TESz.; EWUng.→ gemkapocs