gargarizál A: 1577 k. gargariʒalÿon [l-j] (OrvK. 133); 1578 gargazállyad [ɔ: gargarizállyad] [?✐] (NySz.); 1585 Gargarizálás [sz.] (Cal. 447); 1759/ gurgurizáld (NySz.); nyj. gargalizál (MTsz.) J: ’bugyborékoló hangot adva torkot öblöget | gurgeln’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. gargarizare ’torkot öblöget, gargarizál’ [< gör. γαργαρίζω ’ua.’; onomatopoetikus eredetű]. ≋ Megfelelői: ném. gargarisieren; fr. gargariser; stb.: ’ua.’. ∼ Egyéb megnevezések: (R.) gorogtat ’ua.’ (1604: Szenczi Molnár: Dict. Gargarizátio a.); gurguláz (→gurgál); ez utóbbi hatására keletkezhetett a gurgurizál változat.
☞ EtSz.; TESz.; Farkas: GLEl.; EWUng.