galagonya A: 1327/ Galagynya (OklSz.); 1369 Galganya (OklSz.); 1379 Galagonyafa (Fekete Nagy: Trencsén 148); 1499 Gelyegenyeffa (NySz. galagonya-fa a.); 1500 k. Galagyne (MNy. 21: 141); 1566 Galagannyárol (NySz.); 1740 Galoganyában (SzT.); 1825 galagonyfa (NSz.); 1881 gėlėgonya (NSz.); nyj. gelegunya, geregënye (ÚMTsz.) J: 1 1327/ ’fehér virágú, piros bogyós termésű tövises cserje | Weißdorn (Crataegus)’ (↑); 2 1710 k. ’e cserje gyümölcse | Mehlbeere’ (Thaly: VÉ. 2: 73) Sz: galagonyás 1401 Galgonyas [sz.] (Fejér: CD. 10/4: 67)

Szláv, valószínűleg déli szláv jöevényszó. |  ≡  Blg. глогина, (N.) глоги́ня ’galagonyacserje; galagonya’; szbhv. gloginja ’galagonya’, (N.) ’galagonyacserje’; szln. gloginja ’galagonya’; – cseh hlohyně ’ua.; tűztövis’; szlk. hlohyňa ’ua.’; stb. [< szláv *glogъ ’galagonyacserje’].  ⌂  A magyarba átkerült alak *gloginja lehetett; a különböző változatok ebből keletkeztek a mássalhangzó-torlódás feloldásával és két irányú hangrendi kiegyenlítődéssel.

☞ VasiSz. 2: 262; EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 175; TESz.; EWUng.