fűz² A: 1001/ Fizeg [sz.] [hn.] (PRT. 1: 590); 1082/ fyʒfeu [hn.] (MNL (OL) Dl. 7460); 1193 fuzeg [sz.] [hn.] (ÓMOlv. 56); 1224/ Fyzuforku [hn.] (MonStrig. 1: 247); 1246 Fyuzer [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 7: 208); 1251/ Surkufyzv (OklSz.); 1266/ fyceg [sz.] [hn.] (OklSz.); 1484 fiszesi [sz.] [szn.] (SzT.); 1600 feozben (SzT.) J: 1 1001/ ’nedves helyen növő, barkás virágzatú, hajlékony vesszőjű fa | Weidenbaum (Salix)’ # (↑); 2 1224/ ’nedves helyen növő, barkás virágzatú, hajlékony vesszőjű bokor | Weidengebüsch’ (↑); 3 1823/ ’fűzfavessző | Weidenrute’ (NSz.) Sz: füzes 1221/ Füzes [hn.] (FNESz. Egyházasfüzes a.); 1539 fyzeſbe ’nedves helyen növő, barkás virágzatú, hajlékony vesszőjű bokros hely | Weidengebüsch’ (KulcsK. 343) | füzike 1800 ’egy fajta csíz; a billegetőfélék családjába tartozó madár | Weidenzeisig; Rohrsänger’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 1878 ’fűzfalevélhez hasonló levelű növény | Weidenröschen’ (Nyr. 7: 264)

Valószínűleg örökség a finnugor korból, megfelelői azonban vitatottak. | 1  ⌂  Azonosak a →fűz¹ megfelelőivel. Ebben az esetben az alapnyelvben létezhetett egy ’összeköt, csomóz; fűzfa’ jelentésű igenévszó. A jelentéstfejlődés ’fonat, font háló’ > ’fonáshoz való (fűzfa)vessző’ > ’fűz(fa)’ lehetett. 2  ≡  Vö. zürj.  (I.) paća ’fűzfavessző ‹mint takarmány›; fűzfa’; votj.  (Sz.) puč́i̮, puč́i ’rügy, bimbó, fakadó barkavirágzat’ [fgr. *pećɜ ’fűz(fa)’].  ⌂  A permi nyelvekbeli és a magyar magánhangzó összefüggéséhez vö. →méz, →víz stb.

A szócsaládhoz még |  ⌂  A füzike származék tudatos szóalkotás; vö. füstike (→füst), →kenderike stb. A füzike jelentéseihez vö. ném. Weidenzeisig ’egy fajta madár’, ill. füzény ’füzike ‹növény› (Epilobium)’  (1807: MagyFűvészk. 161).  ⚠  Más finnugor egyeztetése kevésbé valószínű.

☞ MNy. 22: 47; NyK. 52: 310; TESz. füzike a. is; NytudÉrt. 83: 424; UEW. 367, 375, 386; EWUng.→ fűz¹, fűzfapoéta, gyarmatUN UEW. № 732; UEW. № 754