szócikk megosztása

főnök A: 1834 Főnök (Szily: NyÚSz.) J: 1 1834 ’vezető; főember | Führer; Häuptling’ (↑); 2 1835 ’vezető beosztású személy | Chef, Leiter’ # (Kunoss: Gyal.)

Német mintájú képzett tükörszó, származékszó. |  ≡  Vö. ném. Häuptling ’vezető ‹egy falué v. törzsé (a természeti népeknél), egy bandáé›’ [< ném. Haupt ’fej; vezető, vezér’].  ⌂  A magyarban a fő (→fej²) ’vezető’ főnévből keletkezett -nök névszóképzővel; vö. mérnök (→mér), ülnök (→ül¹) stb.  ⌘  Nyelvújítási származékszó.

☞ EtSz. 1. fej a.; TESz.; EWUng.→ fej², törzs-