fürge A: 1693 Fürge (Otrokocsi Fóris: OrigHung. 2: 53); 1710 k. firge (Thaly: Adal. 2: 95) J: ’élénk, gyors mozgású | flink, geschäftig’ #

Relatív fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A relatív tő -g gyakorító képzővel jött létre. Az abszolút tő a →fordít szócsaládjának palatális tőváltozatával azonos. A végződés a folyamatos melléknévi igenév -e képzője; vö. →ferde, →lenge (→leng) stb.

Nyr. 40: 249; EtSz.; MNy. 48: 171; TESz.; EWUng. fordít