fülbemászó² A: 1633–1634 fuͤlbe mászó (NySz.); 1655 fuͤlben-mászó (NySz.) J: ’kellemes, behízelgő 〈ma főleg zene〉 | einschmeichelnd 〈heute meistens Musik〉’
Összetett szó. | ⌂ A -be illatívuszragos →fül + a mászó ’kúszó, kapaszkodó’ (→mászik) folyamatos melléknévi igenévnek a határozós alárendelő összetétele. Az utótag jelentéséhez vö. még (be)mászik ’behatol, beoson, beférkőzik ‹egy helyre, tisztségbe›’ (1668: NySz.). Hasonló szemlélethez vö. ol. orecchiabile ’fülbemászó, jól hangzó’ [< ol. orecchio ’fül’].