fül A: *1002 1009/ ? Fyley [sz.] [hn.] (Györffy: DHA. I: 52); 1138/ files [sz.] [szn.] (MNy. 32: 204); 1372 u./ fileymuel (JókK. 74); 1405 k. fiwl, fwl lik (SchlSzj. 314–315.); 1508 fóleddel (DöbrK. 18); 1531 feletewkel (ÉrsK. 503); 1560 k. Nagy fw̋lyw [sz.] (GyöngySzt. 2657.) J: 1 1138/ ? ’hallószerv; a hallószerv külső része, fülkagyló | Ohr; Ohrmuschel’ # (), 1372 u./ ’ua.’ (); 2 1405 k. ’vmely tárgynak fülkagylószerűen kiálló része, fogója | Henkel’ # (SchlSzj. 1924.); 3 [főleg összetételben] 1585 ’fülke; vakablak; rejtekhely | Alkoven; Nische; Versteck’ (Cal. 826); 4 1848/ ’könyv, füzet lapjának behajtott v. felkunkorodó csücske; könyv fedőlapjának behajtott része | eingeknickte Ecke einer Seite im Buch, Heft; Klappe 〈des Buchumschlages〉’ (NSz.) Sz: füles 1138/ [szn.] (); 1416 u./² fu̇lès ‹mn› (MünchK. 21ra); 1592 ’nyúl | Langohr 〈Hase〉’ (MNy. 10: 325); 1944 ’〈bizalmas nyelvhasználatban:〉 hír, értesítés | Nachricht’ (Zolnay–Gedényi); 1948 ’pofon | Ohrfeige’ (Zolnay–Gedényi) | fületlen 1351 fylethlen [szn.] (MNy. 10: 79) | fülel 1416 u./¹ fu̇lellètec (BécsiK. 202) | fülű [csak szószerkezetben] 1462 ? Kethfylew [hn.] (OklSz.); 1560 k. () | fülész 1862 fülészeti [sz.] (OrvH. 1862. júl. 27.: 582)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) piľ; osztj.  (V.) pĕl; zürj.  (Sz.), (P.), (KP.) peľ; votj.  (Sz.) peľ; cser.  (KH.) pələš; md.  (E.) piľe, (M.) piľä; lp.  (norv.) bæľlje: ’fül’ [fgr. *peljä ’ua.’].  ⌂  A magyarban a szó belseji magánhangzó eredetileg i volt. A 2–4. jelentés metafora az 1. jelentés alapján; a 4. jelentéshez vö. még ném. Ohr ’hallószerv; szamárfül’.

EtSz.; MSzFE.; TESz.; EWUng. barátfüle, botfülű, figyelem, fülbemászó¹, fülbemászó², fülbevaló, fülke, fülvásár, szamár-, szemfüles, tapsifüles, ugrifüles, zöldfülűUN UEW. № 740