fúl¹ ∆ A: 1342 ? Fwlou [sz.] [szn.] (MNy. 64: 215); 1372 u./ fuldallaſnac [sz.] (JókK. 31); 1519 megh fwllya [l-j] (JordK. 900) J: 1 1342 ? ’döf, szúr; szúrással ösztökél 〈barmot〉 | stoßen, stechen; stacheln’ (↑), 1591 ’ua.’ (NySz.); 2 1342 ? ’buzdít, serkent | antreiben, aneifern’ (↑), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 31); 3 1508 ’szúr, csíp 〈rovar〉 | stechen 〈Insekt〉; beißen 〈Schlange〉’ (DöbrK. 233) Sz: fuldal 1372 u./ [sz.] ’serkent, buzdít; zaklat, nyugtalanít | aneifern, antreiben; aufregen, beunruhigen’ (↑) | fuldalás 1372 u./ (↑)

Örökség az ugor korból. |  ≡  Vog.  (P.), (FL.) pulp ’dugó, dugasz’; osztj.  (V.) pul- ’dug, bedug; lök, (be)tol, (fel)fűz’, (DN.) putəp ’dugó, dugasz; szénanyaláb’ [ugor *pulɜ- ’(be)dug, (be)tol’].  ⌂  A fuldal és furdal (→fúr) jelentései egybeestek; ez, valamint a →fúl² zavaró homonímiája okozhatta azt, hogy a fúl¹ kiszorult az általános szóhasználatból.

☞ EtSz.; NyK. 67: 341; MSzFE. falánk a.; TESz.; EWUng.→ fullánk, fúrUN UEW. № 1829