fölül A: 1359 felyulchapomolon (OklSz.); 1372 u./ eʒfelelmondot, felewl; fewlewlmondottat (JókK. 1, 38, 69); 1416 u./¹ fello̗l mul, fèllo̗l (BécsiK. 75, 115); 1416 u./² feľľo̗l (MünchK. 35va); 1456 k. felwl, fwlwl (SermDom. 2: 128, 135); 1476 k. fellywl (SzabV.); 1495 e. fo̗lúl muľa (GuaryK. 1); 1526 fellÿl (MNy. 37: 204); 1791 fejjŭl (MNy. 38: 131); 1863 Fėjjel (Kriza [szerk.] Vadr. 498) J: ‹hsz› 1 1359 ’fölülről | von oben herab’ (↑); 2 1372 u./ ’fönt | oben’ # (JókK. 1); 3 1416 u./¹ ’vmin túl 〈igekötőként〉 | über 〈als VPräf.〉’ (BécsiK. 75); 4 1795 ’felülre | nach oben’ (NSz.) | ‹névutó› 1 1456 k. ’vminél magasabban | oberhalb’ # (SermDom. 2: 445); 2 1519 ’mellől | von ... her’ (JordK. 674); 3 1525 k. ’vmin kívül 〈átvitt értelemben〉 | außer einer Sache 〈abstr.〉’ # (NyK. 28: 77); 4 1528 ’vmi fölé | über 〈mit Akk〉’ (SzékK. 165); 5 1590 ’magasabb helyről | von höherem Ort’ (NySz.); 6 1604 ’bizonyos mértéket meghaladva | über ein gewisses Maß hinaus’ # (Szenczi Molnár: Dict. Disdiapaſón a.); 7 1742 ’magasabb fekvésű terület irányába(n) | in Richtung höher liegenden Gebiets’ (NSz.) Sz: felület 1786 Fölület (Szily: NyÚSz.) | felületes 1811/ felűletes (NSz.)

fölött A: 1372 u./ felet; Annakfelette (JókK. 114, 21); 1383 Serdyafeluthualofeld [hn.] (OklSz.); 1416 u./¹ fėlėttė (BécsiK. 5); 1493 k. felewtthe, fewlewth (FestK. 3, 29); 1590 felloͤtt (NySz.) J: ‹névutó› 1 1372 u./ ’függőleges irányban vkinél, vminél magasabban levő helyre | über 〈mit Akk〉’ (↑); 2 [főleg annak ~e] 1372 u./ ’vmin kívül 〈átvitt értelemben〉 | außer einer Sache 〈abstr.〉’ (↑); 3 1372 u./ ’bizonyos mértéket meghaladva | über ein gewisses Maß hinaus’ # (JókK. 78); 4 1383 ’〈vmilyen helytől〉 északi irányban | gegen Norden, nordwärts’ (↑); 5 1416 u./² ’vminél magasabban | über 〈mit Dat〉’ # (MünchK. 8vb); 6 1519 k. ’közben | während’ (DebrK. 7); 7 1568 ’miatt; vmi után, utána, nyomában | wegen; an etw anschließend’ (SzT.) | ‹hsz› [birtokos személyjellel] 1416 u./² ’vminél, vkinél magasabb helyen | über, darüber’ # (MünchK. 58vb) Sz: felettes 1783 ? felettesítette [sz.] (NSz.); 1837 felettes (Szily: NyÚSz. Alantas a.)

fölébe A: 1527 feelyben (ÉrdyK. 545); 1562 feluͤbe (NySz.); 1585 foͤlibe (Cal. 446); 1597 fẅliben (OklSz.); 1700/ felliben (NySz.); 1755 foͤlyébe (NSz.); 1763 felébe (NSz.); 1777/ feléjekbe (NSz.); 1803/ felíbéd (NSz.); 1831 Fölébe (Kreszn.); nyj. fëlibe (MTsz.) J: ‹névutó› 1527 ’vmi fölé | über 〈mit Akk〉’ (↑) | ‹hsz› [birtokos személyjellel] 1585 ’föléje | über, darüber’ (Cal. 1017 [ɔ: 1033])

fölé A: 16. sz. közepe ? feli (NySz.); 1754 foͤlé-vala (NSz.); 1759 feli (NSz.); 1776/ felé (NSz.); 1842 föléd (NSz.) J: ‹névutó› 16. sz. közepe ? ’vkinél magasabbra | über jmdn 〈setzen, kommen〉’ # (↑), 1754 ’ua.’ (↑) | ‹hsz› 1 [birtokos személyjellel] 1842 ’vkinek fölébe 〈helyez, kerül〉 | über jmdn 〈setzen, kommen〉’ # (NSz.); 2 1846/ ’vminél, vkinél magasabbra | über 〈mich, dich usw.〉, darüber’ (NSz.)

Megszilárdult ragos alakulatok. |  ⌂  A →föl-ből keletkeztek -l ablatívusz-, -t (> -tt) lokatívusz- és -é latívuszraggal, ill. az -é latívuszragból és a -be illatívuszragból alakult határozóraggal. A fölé és fölébe E/3. személyű -é birtokos személyjelet is tartalmaz, amely a latívuszragba olvadt bele. Ezek mellett az alakok mellett mindkét szónál a többi birtokos személyjellel (-m, -d stb.) egy-egy paradigmasor fejlődött ki. A fölébe egyes változataiban a birtokos személyjel az alapszó és az illatívuszrag közé került, más változataiban pedig a birtokos személyjel a -be rag után áll. – A fölül eredetileg az ablatívusz jelölésére szolgált; a jelentésváltozáshoz vö. →belül, →elöl, mögül (→mögött) stb.  ∼  Ugyanebből az alapszóból illatívuszi funkcióban álló -re szublatívuszraggal keletkezett: (R.) 1416 u./² fèlirè ’rá, -ra/-re’  (MünchK. 78rb).  ⌘  A fölül és a fölött származékai nyelvújítási szóalkotások.

☞ Klemm: TMondt. 224; EtSz. fel a.; Sebestyén: Névut. 138; TESz. felül a.; MNy. 66: 35; EWUng.→ felette, fölUN UEW. № 759