fölény A: 1853 fölényt (NSz.) J: 1 1839 ’felsőbbség | Überlegenheit’ # (↑); 2 1877 ’lekicsinylő magatartás | Überheblichkeit’ # (NSz.) Sz: fölényes 1858 fölényes (Vadász-Vers. 1858. máj. 30.: 246)
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. | ⌂ A →föl ’vminek a felső része; felület’ főnévből keletkezett -ény névszóképzővel; vö. →erény, →regény stb. [Valószínűleg Jósika Miklós, magyar író (1794–1865) nyelvújítás kori szóalkotása. A szó a fr. ascendant ’befolyás, erkölcsi tekintély’ magyarosításával keletkezett.] A 2. jelentés metonímia. ∼ Ugyanebből az alapszóból, de a címszótól függetlenül keletkezett a konkrét jelentésű (R.) felenyös ’magas, kiemelkedő, kimagasló’ (1825: NSz.). ⌘ Nyelvújítási szó.
☞ EtSz. fel a.; TESz.; EWUng.→ föl