födémes † A: 1055 adfidemſí [hn.] (TA.); 1221 Fudemus [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 11: 172); 1239/ fedemus [hn.] (MonStrig. 1: 329); 1259/ Fedemes [hn.] (FNESz. Ipolyfödémes a.); 1280 Fydimis [hn.] (MonStrig. 2: 124) J: ’méhész | Bienenzüchter’
Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. | ⌂ Az alapszó a →fed ’betakar; fedéllel lát el’ lehetett; a végződés -m névszóképző + -s névszóképző. A szó csak helynevekben adatolható és eredetileg a királyi méhészek lakóhelyére utalt; vö. IV. Béla király oklevélrészletét: 1264 "Villam fedemus ... cum omnibus populis mellidatoribus nostris" (MonStrig. 1: 511).
☞ Nyr. 39: 434; EtSz. fed a.; Bárczi: TihAl. 45; TESz. fed a.; Nyr. 110: 122; EWUng.→ fed