fész † A: 12. sz. vége/ feʒe (HB.) J: ’veszedelem, pusztulás | Unheil, Verwüstung’
Belső keletkezésű, téves hangjelölés eredménye. | ⌂ A →vész főnévből keletkezett. A Halotti beszédet lejegyző, minden bizonnyal német (közelebbről bajor) nyelvi kontaktushatás alatt álló szkriptor a magyar szókezdő zöngés [v] mássalhangzót saját anyanyelvi hangtani jellegzetességeinek következtében az f grafémával jelölte, vagyis nyelvi interferenciajelenség áll a háttérben. Ezt a magyarázatot az ómagyar hibatipológia eredményei támogatják. ≂ Tisztázatlan idetartozású: 1211 Fezed [szn.] (PRT. 10: 514). ⚠ A →fizet tövével való azonosítása téves, a →fészek tövével való azonosítása, valamint a →fej főnév íráshibával keletkezett alakjaként való magyarázata kevésbé valószínű.
☞ TESz.; Benkő: ÁrpSzöv. 299; MNy. 82: 169; EWUng.; Nyr. 139: 300; MNy. 116: 204; MNy. 117: 332→ vész