fércel A: 16. sz. vége/ férczeli [✐] (Horváth M.: NEl.); 1723 férczelly [l-j] (Nyr. 38: 315); 1792 firtzelni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1804 fércöltem (NSz.); nyj. fërcël (EtSz.) J: ’nagy öltésekkel összevarr | heften 〈mit Zwirn〉’ #
férc A: 1794 fértzet (NSz.); 1809 Firtz (NSz.); nyj. fërc (EtSz.) J: ’fércelőcérna; fércelés, ritka öltésű varrás | Heftfaden; Heftnaht’
A szócsalád alapja, a fércel német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kor. úfn.) fitzen ’motringol; ráncol’, (R.) zusammenfitzen ’rendetlenül, nagyjából összevarr’ [< ném. Fitze ’köteg; motring; fonalgombolyag’]. ⌂ Az eredeti változat fircel lehetett, amelyben a szó belseji r elhasonulás eredménye; vö. piarc (→piac), →sarcol.
A férc elvonás eredménye. | ⌂ A fércel-ből keletkezett a szóvégi -l honosító képző elhagyásával.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ fuszekli