félre A: 1372 u./ ferre (JókK. 142); 1510 fel[r]re (MargL. 55); 1577 fere (KolGl.) J: 1 1372 u./ ’tovább, távolabb | fort, weg’ # (↑); 2 1577 ? ’hibásan, helytelenül | falsch’ (↑), 1797 ’ua.’ (SzT.); 3 1577 k. ’oldalra | abseits, seitwärts’ # (OrvK. 46); 4 1598 ’különállóan; félreesően | abgesondert; abgelegen’ (NySz.)
félen † A: 1416 u./² fèlen viuē (MünchK. 26rb); 1553/ feloͤn (Tinódi: Cronica F3a); 1560 Felen (GyöngySzt. 102.) J: 1 1416 u./² ’tovább, távolabb | fort, weg’ # (↑); 2 1553/ ’oldalra | abseits, seitwärts’ (↑); 3 1669 ’különállóan; félreesően | abgesondert; abgelegen’ (NySz.)
Megszilárdult ragos alakulatok. | ⌂ A →fél² ’oldal’ főnévből keletkeztek -re szublatívuszraggal, ill. -n lokatívuszraggal. Mindkettő helyhatározói funkcióban vált határozószóvá. Hasonló jelentésfejlődéshez vö. →alá, →benne stb.
☞ TESz.; EWUng.→ fél²