fél¹ A: 1138/ ? Feles [sz.] [szn.] (MNy. 32: 57); 1227 Feltev [sz.] [szn.] (OklSz.); 13. sz. közepe/ felleyn [ɔ: fellyen] [l-j] (ÓMS.); 1416 u./¹ fėlėc (BécsiK. 77); 1490 fylthe (SzalkGl. 183.); 1578 fély [□] (Bornemisza: ÖrdKís. 115) J: 1 1138/ ? ’retteg vmitől | sich fürchten’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 123); 2 1138 u./ ? ’aggódik | sich ängstigen’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 17); 3 1227 ? ’vkit félve tisztel | jmdn fürchtend verehren’ (↑), 13. sz. közepe/ ’ua.’ (↑) Sz: félés 1138/ Feles [szn.] (MNy. 32: 57); 1508 felese (NádK. 179) | félt 1227 [sz.] [szn.] (↑) | félelem 1372 u./ felelemuel (JókK. 44) | félelmik 1372 u./ felelmenek ’retteg vmitől | sich fürchten’ (JókK. 108) | félemik 1416 u./¹ mėǵfelèmėc ’megijed, megrémül | sich erschrecken’ (BécsiK. 287) | félelmes 1416 u./¹ felèlmès ’ijesztő | furchtbar’ (BécsiK. 154) | félékeny 1416 u./² fėlekeńec ’ijedt, félénk, aggodalmas | ängstlich’ (MünchK. 39va) | félénk 1536 Felenknel (NySz.) | féltékeny 1742/ féltékeny ’félénk | furchtsam’ (NSz.); 1805/ ’vkit féltő | eifersüchtig’ (NSz.) | félős 1783 Félö́s (NSz.) | félemlít [főleg meg~] 1784 félemlitt (NSz.) | félelmetes 1799 félelmetes (NSz.) | féltékenykedik 1832/ féltékenykednek (NSz.)

Örökség az uráli korból. |  ≡  Vog.  (T.) piľ-; osztj.  (V.) pĕl-; zürj.  (Sz.) pol-; votj.  (MU.) puwi̮; md.  (E.), (M.) peľe-; finn pelkää; lp.  (norv.) bâllâ-; – jur. pīľū; szelk. piti̮; kam. pim-; stb.: ’fél, retteg vmitől’ [uráli *pele- ’ua.’].  ⌂  Az 1. jelentés a lat.  (e.) timere Deum ’Istent tisztelő, istenfélő’ hatására keletkezhetett az eredeti 3. jelentésből. A tréfás félsz ’félelem, aggodalom’  (1655: NySz.) az E/2. személyű igealak főnevesülésével keletkezett; vö. mersz (→mer²).  ⌘  A féltékeny, félős, félemlít, félelmetes, féltékenykedik nyelvújítási alkotások.

☞ EtSz.; MSzFE. fél² a.; TESz.; EWUng.→ isten-UN UEW. № 739