fédel × A: 1395 k. fedel (BesztSzj. 618.); 1533 fydelyrt (NySz.); 1590 fédelemet (NySz.); 1754 fedélt (NSz.); nyj. fédely (ÚMTsz.) J: ’női fejkendő; fátyol | Kopftuch der Frauen; Schleier’
Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. | ⌂ Az alapszó a →fed alakváltozata, a féd lehet. A szó végződése az -l névszóképző; vö. fonal (→fon), →lepel stb. A fédel és fedél tulajdonképpen szóhasadásos párok. ∼ A szó a régi nyelvben gyakran a fej fédel ’fejkendő’ szószerkezetben fordult elő; vö. 1395 k. fe fedel ’ua.’ (BesztSzj. 619.). ⚠ Németből való származtatása téves.