fázik A: 1495 e. faʒnia [sz.] (GuaryK. 74); 1519 k. fazom vala [▽] (DebrK. 162) J: 1 1495 e. ’kellemetlen hideget érez | Kälte empfinden, frieren’ # (↑); 2 1824 ’húzódozik vmitől | sich vor etw scheuen’ (NSz.) Sz: fázékony 1532 fazekonok (TihK. 102) | fázós 1850 fázósan (Hölgyfutár 1850. márc. 1.: 215)

Örökség az ugor, esetleg az uráli korból. |  ≡  Vog.  (Szo.) put ’jégkéreg’; osztj.  (DN.) pot ’hókéreg, jeges, fagyott hó’, (V.) pat- ’fagy, megfagy, befagy’; – ? jur. parā- ’ég ‹a tűz, a bőr a forró víztől›’; ? szelk. porūka-, pore- ’ua.’; ? kam. pɯri̬-, pərə ’süt’; stb. [ugor (? uráli) *pᴕtɜ ’jégkéreg, hókéreg; megfagy, befagy’].  ≋  Megfelelői: juk. pede- ’ég’.  ⌂  A szamojéd szavaknak hangtani okokból más etimológiai kapcsolataik is lehetnek.  ⌂  A szó belseji mássalhangzó kialakulásához vö. →fazék, →száz stb. A jelentések összefüggéséhez vö. md.  (M.) palo- ’ég; fázik’; lat. pruina ’dér’ : pruna ’parázs’; vö. még →fagy. A fagy és az égés ugyanis hasonló fiziológiai ingert vált ki.

☞ Paasonen: Beitr. 82; EtSz.; NyK. 68: 94; MSzFE.; TESz.; EWUng.UN UEW. № 839