fácán A: 1395 k. fachian (BesztSzj. 1184.); 1496 Fachanfalwa [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 51); 1573 Faczamnak (NySz.); 1694 fáczányozni [sz.] (MonÍrók. 15: 300); nyj. pácány (MTsz.) J: ’erdőben élő, színes tollazatú, hosszú farkú, ízletes húsú, tyúk nagyságú madár | Fasan’ #
Olasz (É.) jövevényszó. | ≡ Ol. (bre.) fazā [z = dz ~ c], (tr.) faṡàn, (vel.) fasàn, – ol. fagiano: ’fácán’ [lat. phasianus ’ua.’ < gör. φασιανός ’ua.’ tkp. ’a Phasis folyó menti ‹madár›’]. ⌂ A m. á hangokra az olasz szó második szótagjának hangsúlya ad magyarázatot. Az ol. s > m. c változás valószínűleg a magyarban zajlott le, de már az olaszban is végbemehetett; vö. még lat. (h.) fazanos [többes szám, tárgyeset] ’fácánok’ alakot.
☞ EtSz.; TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ fázis