forgács A: 1336 Furgach [szn.] (AnjOkm. 3: 272); 1337 Forgach [szn.] (AnjOkm. 3: 335); 1339 Fargach [szn.] (AnjOkm. 3: 519); 1470 forgacokath (SermDom. 2: 367); 1577 forgas (KolGl.); 1792 faragáts (Baróti Szabó: KisdedSz. Faragmány a.); 1833 Forgatsol [sz.] (Kassai: Gyökerésző 2: 149); nyj. forgáncs (ÚMTsz.) J: ’fa, fém apró hulladéka | Span’ # Sz: forgácsol 1777 forgátsolván [sz.] (NSz.)
Származékszó, alapszava azonban vitatott eredetű. | ⌂ Az alapszó vagy a forog (→fordít), vagy a →farag. A végződés a cselekvés eredményét jelölő -cs névszóképző; vö. →szilács, (N.) szökécs ’pattanás’ (< →szökik) stb. A forgáncs változat szó belseji n-je szervetlen járulékhang; vö. →bogáncs, →bogrács stb. Ha a forog az alapszó, a megnevezés a forgács tekert, kunkorodó alakjára utalhat.