fok³ A: 1402 Kapafok [szn.] (OklSz.); 1416 u./² to̗̗ foc (MünchK. 25rb) J: 1 1402 ? ’tűnek, baltának az a vége, amelyen a lyuk van | Öhr, Loch an der Nadel, Hacke, Axt usw.’ # (↑), 1416 u./² ’ua.’ (↑); 2 1506 ’kard, kés tompább fele, oldala | Rücken eines Säbels, Messers usw.’ # (WinklK. 166)
Valószínűleg örökség az ugor korból. | ≡ Vog. (AK.) juntəppop ’tűfok’ (juntəp ’tű’); osztj. (Vj.) pŏγ ’tűfok’, (O.) pŏw ’késfok’ [ugor *pukkɜ ’‹balta, kés› tompa vége’]. Az egyeztetés súlyos nehézsége, hogy az obi-ugor szó belseji és szó végi mássalhangzóknak egy ugor szó belseji kk-ra való visszavezethetősége igen bizonytalan, ami pedig az egyeztetés feltétele lenne. ⌂ Az ugor *kk > m. k hangváltozáshoz vö. →akad, →fék² stb. Az 1. jelentés metonimikusan fejlődött ki az eredeti 2. jelentésből.
☞ FUF. 21: 124; EtSz.; MSzFE.; TESz. fok a.; EWUng.→ fok¹, fokosUN UEW. № 1828