fok² A: 1395 k. var fog (BesztSzj. 502.); 1604 Fok (Szenczi Molnár: Dict.) J: ’várfalnak, vár bástyájának, hegynek stb. kiszögellő része | Vorsprung an der Burgmauer, an der Bastion, eines Berges usw.’
Belső keletkezésű, valószínűleg jelentéselkülönülés eredménye. | ⌂ A →fog² főnévből kelethezhetett. Az elnevezés a természeti alakulatok, ill. épített objektumok, tárgyak kiálló, kiszögellő részei és az emberi, ill. állati hegyes fogak közötti formai hasonlóságon alapulhat. – A szó végi k-s alak a →fok¹ és →fok³ analógiás hatására keletkezett. A fok alak megjelenése után szóhasadás következett be a →fog² és a fok² között. ⚠ A →fej² főnévvel való összevetése téves.
☞ TESz. fok a.; MNy. 64: 150; NytudÉrt. 88: 42; EWUng.→ fog²