fok¹ × A: 1055 fuk (TA.); 1093/ Tulgufoca [hn.] (MNL (OL) Dl. 248764); 1211 Foc [hn.] (PRT. 10: 516) J: ’tavak, folyók azon helye, ahol kiáramlik, kiszakad a vizük | Ausströmungsstelle von Meeren, Flüssen usw.’
Vitatott eredetű. | 1 Jelentéselkülönülés eredménye a →fok³ szóból. | ⌂ Ez a magyarázat feltételezi, hogy az ősi, feltételezett ’vágószerszám tompább, életlenebb fele’ jelentésből kiinduló jelentésváltozás már nagyon korán bekövetkezett. 2 Örökség a finnugor korból. | ⌂ A →fakad szócsaládjának tövével azonos. Ily módon a fok¹ és a →fakad egy ősi igenévszóra utalhat. Az egyeztetés nehézsége, hogy a szó belseji u-s vagy o-s változatok inkább tűnnek eredetinek, míg a →fakad rokon nyelvi megfelelői egy eredeti szó belseji a-ra utalnak.
☞ EtSz.; TESz. fok a.; NytudÉrt. 70: 104, 225, 88: 41; NévtÉ. 6: 44; EWUng.→ fakad, fok³