fogoly² [4] A: 1395 k. fogol (BesztSzj. 1185.); 1521 ? foglyos [sz.] (MNy. 10: 182); 1530 k. fogoly (OklSz.); 1544 foglot (OklSz.) J: ’csapatosan élő, ízletes húsáért vadászott madár | Rebhuhn (Perdix perdix)’ #

Örökség, uráli kori tő magyar képzővel. |  ≡  A tőhöz vö. osztj.  (V.) pĕŋk; md.  (E.) povo, pov, (M.) povńä [kicsinyítő képzővel]; finn pyy; lp.  (norv.) baggoi; – szelk. pēke; kam. pɯže: ’császármadár’ [uráli *püŋe vagy *piŋe: ’ua.’].  ≋  Megfelelői: tung. hinukī, iŋkī; nanáj pimu; stb.: ’ua.’.  ⌂  A magyar alak első szótagbeli o-ja a szó belseji ŋ velarizáló hatására keletkezhetett egy eredetileg palatális magánhangzóból. A fgr. *ŋ > m. g hangváltozáshoz vö. →ég¹, →fog² stb. A végződés -ly névszóképző; vö. →homály, zugoly (→zug) stb. Az Északkelet-Európában és Szibériában honos császármadár megnevezését az ősmagyar korban, amikor a magyarság dél felé vándorolt, metaforikusan a fogolyra vitték át.

☞ FUF. 2: 278; Paasonen: Beitr. 29; EtSz.; MSzFE.; TESz.; EWUng.UN UEW. № 770