fogoly¹ [4] A: 1300 k. fugliabeleul (LeuvGl.); 1416 u./¹ fogol (BécsiK. 292) J: 1 1300 k. ’fogság | Gefangenschaft’ (↑); 2 1416 u./¹ ’háború, hódítás idején az ellenség fogságába kerülő (katonai) személy | Kriegsgefangener’ # (BécsiK. 97); 3 1416 u./¹ ’csapdába került, verembe vetett ember v. állat | in eine Falle, Grube geratene Person od. ein solches Tier’ (BécsiK. 308); 4 1416 u./² ’hatóságilag szabadságvesztéssel büntetett, rabságban tartott személy | Sträfling’ # (MünchK. 34rb)
Származékszó. | ⌂ A →fog¹ ’megragad; foglyul ejt, elkap ‹állatot›’ igéből keletkezett -l ~ -ly névszóképzővel; vö. aszály (→aszik), →fedél stb. Eredeti jelentése ’elfog(at)ás, foglyul ejtés’ lehetett, adatolható jelentései ebből metonimikusan fejlődtek ki.