foglár ∆ A: 1276 ? Foglhar [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 9: 152); 1492 Foglar [szn.] (OklSz.); 1568 Foglyar [szn.] (OklSz.); 1587 foglyar (OklSz.) J: 1 1276 ? ’elfoglalt terület; toldalékként csatolt földdarab | in Besitz genommenes Gebiet; hinzubekommenes Grundstück’ (↑), 1935 ’ua.’ (Csűry: SzamSz.); 2 1492 ? ’börtönőr; pandúr | Gefängnisaufseher; Häscher’ (↑), 1587 ’ua.’ (↑); 3 1838 ’vaskapocs | Klammer’ (Tzs.)
Származékszó. | ⌂ A →fogoly¹ főnévből keletkezett -ár névszóképzővel; vö. →búvár. Keletkezését -ár-ra végződő különféle szláv eredetű szavak (pl. →esztergár, →kádár¹ stb.) segíthették elő. ⚠ Téves az a magyarázat, amely szerint a →fog¹ ige, ill. ennek -l igeképzős származéka lenne az alapszó.
☞ TESz.; EWUng.→ fogoly¹