foghegyről A: 1851 fokhegyről (NSz.); 1868 foghegyről (Ballagi M.: MNyTSz.) J: 1 1851 ’gőgösen, fölényesen 〈beszél〉 | von oben herab 〈sprechen〉’ (↑); 2 1910 ’piszkálva, fanyalogva 〈eszik〉 | stochernd, unwillig 〈essen〉’ (NSz.)
Összetétellel keletkezett megszilárdult ragos alakulat. | ⌂ A →fog² főnév és a -ről delatívuszragos →hegy ’csúcs, hegyes vég’ alkotta szószerkezetből keletkezhetett. Az alaktanhoz vö. félvállról (→fél-). A szó keletkezését az a tapasztalat magyarázhatja, hogy a beképzelt, öntelt emberek olykor nem tisztán artikulálnak, mintegy a fogak közül, gőgösen beszélnek valakivel. Más határozóraggal keletkezett alakok: (N.) foghegyen (beszél) ’fennhéjázóan, gőgöses ‹beszél›’, foghegyen (eszik) ’kotorászva, piszkálgatva ‹eszik›’. Hasonló szemlélethez vö. csag. udžu birle jimek ’kedvetlenül eszik’, tkp. ’fogheggyel eszik’. ∼ Ehhez hasonló még: fülhegyen (szól) ’tompa, fojtott hangon, lopva ‹suttog›’ (1527: ÉrdyK. 335); fülheggyel hallgat ’hallgatózik, fülel, hegyezi a fülét’ (1604: Szenczi Molnár: Dict.); stb.