fogdmeg A: 1750 Foghmeg [szn.] (MNy. 60: 227); 1785 fogd-meg (NSz.) J: 1 1785 ’katonákat toborzó személy | Werber von Soldaten’ (↑); 2 1790 ’poroszló, pandúr, hajdú | Gerichtsdiener, Scherge; Polizist’ (NSz.); 3 [jelzői értékben is] 1793 ’erős ember | starker Mann’ (NSz.)
Egy mondat főnevesülésével keletkezett szóösszetétel. | ⌂ A megfog ’megragad, elkap’ ige E/2. személyű felszólító módú fogd meg alakjából jött létre. A megfog ige (1416/¹ meg … fognioc ’ua.’ (BécsiK. 18) a →meg [igekötő] + →fog¹ ’megragad, megfog’ összetétele. A fiatal fiúkat, legényeket régen gyakran erőszakkal, megragadásukkal, megfogásukkal vitték katonának. A 2. és 3. jelentés az 1. jelentés alapján alakult ki. A szó kutyanévként is gyakori; vö. Fogdmeg [állatn.] (1811: NSz.).