fodor ‹nsz› [4] A: 1246/ Fudur [szn.] (Wenzel: ÁÚO. 7: 208); 1287 Fodor [szn.] (OklSz.); 1290 e. Fwdor [szn.] (Wenzel: ÁÚO. 9: 559); 1338 Fodwr [szn.] (OklSz.); 1405 k. fodor (SchlSzj. 287.); 1469 fador [szn.] (MNy. 57: 240); 1585 Fodros [sz.] (Cal. 65); 1776 Fodar [szn.] (SzT.); 1833 Fondor (Kassai: Gyökerésző 2: 220) J: ‹mn› 1 1246/ ? ’göndör | kraus’ (↑), 1405 k. ’ua.’ (↑); 2 1399 ’görcsös; erezett | knotig; maserig’ (OklSz.) | ‹fn› 1 1576 ’dús ráncokból álló dísz; göndörödés | Krause; Gekräusel’ # (SzT.); 2 1577 ’taraj 〈madaraké〉; víztaraj | Kamm 〈von Vögeln〉; Wellenkamm’ (KolGl.); 3 1788 ’borjúfodor | Kalbsgekröse’ (MNy. 14: 98) Sz: fodorka 1577 k. ’〈különféle növények neveként〉 | 〈als Name versch. Pflanzen〉’ (OrvK. 501) | fodorít 1585 fodoritot haiu [sz.] (Cal. 194) | fodroz 1775 fodrozott [sz.] (MNy. 65: 237) | fodrosodik 1790 fodrosodván [sz.] (NSz.) | fodrász 1832 ’hajfodrász | Friseur’ (Szily: NyÚSz.)

fodor ‹ige› ∆ [1] A: 1528 fodorgathoth [sz.] (OklSz.); 16. sz. közepe Fodroth [sz.] (MNy. 2: 257) J: ’sodor; fodroz | drehen, zwirnen; kräuseln, fälbeln’

Belső keletkezésűek, valószínűleg fiktív tőből keletkezett származékszók. |  ⌂  A tő ismeretlen eredetű. A szóvég -r deverbális képzőnek tűnik, amely valószínűleg az ige és a névszó párhuzamos megalkotására szolgált. A fodrász származék (tkp. ’göndörítő, bodorító’) a ném. Friseur ’fodrász’, tkp. ’bodorító’ hatására keletkezett nyelvújítási alkotás.

☞ TESz.; Kylstra-Eml. 23; EWUng.→ bodor, fodormenta, fondor