flaszter A: 1795/ flaszterezni [sz.] (NSz.); 1835 Pflaszter (Kunoss: Gyal.); 1881 flasztėr (NSz.); nyj. falasztër, fasztër (ÚMTsz.) J: ’kövezet, (kő)burkolat | Pflaster 〈Straßenbelag〉’
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Pflaster ’útburkolat; (seb)tapasz’ [< lat. (k.) plastrum ’gyógytapasz; kemény padlóburkolat’; vö. →flastrom]. ≋ Megfelelői: szbhv. flaster; szlk. (N.) flajster; stb.: ’útburkolat; (seb)tapasz’. ⌂ A flaszter alak a szó eleji mássalhangzó-torlódás egyszerűsödésével keletkezett.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ flastrom