firkál A: 1577 k. fÿrkald (OrvK. 112); 1595 firkall (MNy. 42: 77); 1620–1718 férkállyon [l-j] [?✐] (SoprSz. 36: 320) J: 1 1577 k. ’dörzsöl; vakar, kapar | reiben; schaben’ (↑); 2 1595 ’ír 〈megvető értelemben〉; hanyagul, csúnyán ír | schreiben 〈pejor.〉; kritzeln’ # (↑)

firkász A: 1793/ Firkász [szn.] (NSz.); 1830 Firkász (NSz.) J: ’firkáló; zugíró | Skribent; Winkelschreiber’

firka A: 1794 írkafirka (NSz.); 1810 k. firka (NSz.) J: ’firkálás | Gekritzel’

firkant A: 1804/ firkantott [sz.] (NSz.) J: ’sietve, hevenyészve (meg)ír vmit | (hin)kritzeln; nachlässig verfassen’ #

A szócsalád alapja, a firkál vitatott eredetű. | 1 Belső keletkezésű. |  ⌂  Az →irkál-firkál ikerszó utótagjának önállósulásával keletkezett. 2 Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. fricare ’dörzsöl, ledörzsöl, súrol’ [indoeurópai eredetű; vö. óind bhrīnánti ’megsért, megsebez’; av. pairi-brīnənti ’körbevág’; stb.].  ⌂  A szó eleji fri > fir hangfejlődéshez vö. →gilva, →szilva stb. Hasonló szemlélethez vö. ang. scrawl; fr. gratter: ’kapar; firkál’.

A firkant származékszó. |  ⌂  Az alapszó kikövetkeztetett tövéből keletkezett -nt mozzanatos képzővel; vö. →hörpint.

A firkász tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. |  ⌂  Az alapszó kikövetkeztetett tövéből keletkezett -ász névszóképzővel.

A firka elvonás eredménye. |  ⌂  A firkál--ból jött létre.

A szócsaládhoz még |  ⌘  Mindhárom későbbi szóalak nyelvújítási alkotás.

☞ MNy. 26: 376, 57: 76; EtSz.; TESz.; EWUng.→ frivol, irkál-firkál