filológus A: 1620 Philologus (Nyr. 92: 343); 1770/ filologus (NSz.); 1824 Filologuszok (NSz.); 1847 philolog (NSz.); 1876 filológ (NSz.); 1898 filológusnak (NSz.) J: ’a filológia művelője | Philologe’
filológia A: 1794 philologia (Farkas: GLEl.); 1805 filologyía-béli (NSz.); 1818 Philológiára (Márton J.: MNSz.–NMSz. Phĭlŏlŏgĭcus a.); 1910 filológia (Kelemen B.: IdSz.) J: 1 1794 ’nyelv- és irodalomtudomány | Sprach- und Literaturwissenschaft’ (↑); 2 1805 ’〈irodalmi〉 szövegkritika és értelmezés; vmely kulturális közösség nyelvével, irodalmával és műveltségével kapcsolatos tudomány | Textkunde; Philologie’ (↑)
Latin jövevényszók. | ≡ Lat. philologus ’tudománykedvelő; a tudományok barátja, tudós, irodalmár’, (h.) ’filológus, nyelvtudós, irodalmár’ [< gör. φιλόλογος ’a beszédet szerető, a tudományt és az irodalmat kedvelő, ezekkel foglalkozó, tevékenykedő’] | lat. philologia ’irodalmi és tudományos stúdium, filológia’, (h.) ’nyelv- és irodalomtudomány’ [< gör. φιλoλογíα ’a beszéd szeretete, a tudomány(osság), az irodalom kedvelése’]. ≋ Megfelelői: ném. Philologe, Philologie; fr. philologue, philologie; stb.: ’filológus’, ’filológia’. ⌂ A filológus szóvégi s-éhez vö. →ámbitus, →glóbus stb. A filológ német (au.) hatásra utal. A filológia gy-s ejtéséhez vö. →angyal, →evangélium stb.